Az alkalmi kis fekete 

Vagyis ez esetben inkább barna. Legalábbis ami a süteményt illeti. Először készítettem születésnapra (ráadásul dupla születésnapra) meglepetés tortát. Nem szeretek ilyesmire vállalkozni, mert bár sokan biztosnak gondolják a sikert (mert ugye a szándék a fontos), én mindig azon aggódom, hogy eltalálom-e az érintett ízlését. Magamból indulok ki, aki mindent szeret, de kevés dologért tud igazán lelkesedni, ha édességről van szó. Túl van ez gondolva és aggódva, érzem én, csak hát nem tudok kibújni a bőrömből, na :) 

Valamiért úgy gondolom, hogy a csokoládé egy olyan univerzális dolog a világon, amit mindenki szeret. Szerintem nem találkoztam még olyan egyénnel, aki ne vágta volna rá habozás nélkül az igent, amikor kézről kézre elindult egy tábla csoki, és elhangzott a bűvös kérdés: "kérsz egy kockát?".  És valószínűleg csak a jó neveltetésünk akadályozott meg minket ilyen helyzetben, hogy ne az egész táblára vessük rá magunkat. Ez a sok éves elfojtás ihletett meg, amikor egy olyan cukor- és kalóriabombát készítettem, ami normál esetben teljesen indokolatlan -   születésnapon viszont megengedett. 

Egyszer egy évben én is szeretek kicsit a hagyományos desszertekhez visszanyúlni, piskóta lapot betölteni csokoládés vajkrémmel. Tulajdonképpen mióta sütök (és azt hiszem ez tavaly volt pont tíz éve), mindig az újhullámot kerestem a torták terén, és csak a cukrász képzés során fedeztem fel a hazai édesipari tradíciókat. Az más kérdés, hogy egyáltalán nem nyűgözött le amit láttam, és amit tanítottak, viszont egy dolgot megtanultam: nem az a kérdés mit készítesz, hanem hogy milyen alapanyagból. Nem margarin, hanem vaj, nem hulala, hanem tejszín, nem kakaómassza, hanem magas kakaótartalmú étcsokoládé (persze abban az optimális esetben, amikor valaki nem érzékeny ezekre az összetevőkre). 

Bonyolultnak tűnik, de összességében nem kell 1-1,5 óránál többet ennek a csokoládétortának az elkészítésére fordítani. A piskóta laphoz egy tálba szitáljuk a száraz összetevőket (kétféle liszt, sütőpor, kakópor) a sárgákat felverjük 4 evőkanál forróvízzel, utána pedig fehéredésig keverjük a cukor felével. A fehérjéket pedig szintén keményre verjük a cukor másik felével. Egy 28 cm-es kerek tortaformába, amit előtte sütőpapírral kibéleltünk, szépen egyenletesen eloszlatjuk, és egy közepesen forró sütőben tűpróbáig sütjük. Utána rácson hűtjük ki, lehúzzuk róla a sütőpapírt, és két egyenlő részre vágjuk. Ha nagyon felpúposodott a felső tésztalap teteje, akkor azt is vágjuk le róla, mert akkor szép, ha egyenletes a felülete. 

A krémhez a vajat kihabosítjuk a kakaós porcukorral, belecsurgatunk egy tábla felolvasztott étcsokoládét, kb 2 evőkanál rumaromát, és egy fél deci tejszínt. Ha túl lágy a massza, akkor tegyük be egy kicsit a hűtőbe, hogy a vaj visszakeményedjen, mert 14 darab kis golyót kell majd formáznunk belőle. Ha kivettük a golyócskáknak valót, őket forgassuk bele csokidarába. A maradék krémet pedig egyenletesen kenjük el az alsó tésztalapunkon, és borítsuk be a másikkal. Forró baracklekvárral kenjük meg a tortánk tetejét (én házit használtam, amiben szépen látszódnak a barack darabkák, de simán jó barackíz is, mert ennek csak az a lényege, hogy a csoki a tetején könnyebben terüljön majd szét). Vízgőz fölött olvasszuk fel egy kis darabka vajjal a másik tábla étcsokoládénkat,  és csurgassuk rá a lekváros alapra. Egy kenőkéssel vagy habkártyával szép simára kenjük el. 

Most már csak a díszítés van hátra! Van ez a vicces szó (nem nagyon szoktam szakzsargont használni, de ezt imádom), szóval van ez a szó, hogy 'panírozás'. Ezt arra értjük, amikor a süteményt valamibe belehempergetjük, csoki, mandula, dió, édes morzsa, stb. Itt most a már korábban használt csokidarával panírozzuk a torta szélét, és a tetején egy kb. centi széles sávot is körbe. Jöhetnek a csokigolyók, szépen sorakozzanak, és szinte kész is az egész. 

 Érdemes egy éjszakát a hűtőben állni hagyni, hogy a piskóta megszívja magát a krémmel, de mindenképp 1-2 órával hamarabb vegyük ki és hagyjuk szobahőmérsékleten, különben nagyon kemény lesz és nem lehet vágni. Nekem persze nagyon hiányzott a csokirengetegben a tejszín, ezért 2 dl-t felvertem, habzsákba töltöttem és már ott is voltak a habrózsák. Azt hiszem méltán érdemli ez a tömör gyönyör a klasszikus kis barna kifejezést, ellenpontnak én meg felvettem a magam "little black dress"-ét  a partira :) 

Klasszikus csokoládétorta:

Piskóta:

• 4 tojás
• 4 evőkanál forró víz
• 10 dkg búzaliszt
• 10 dkg kukoricaliszt
• 2,5 dkg kakópor
• 17,5 dkg kristálycukor
• 2 teáskanál sütőpor

Krém: 

• 12,5 dkg vaj
• 5 dkg kakaópor 
• 10 dkg étcsokoládé (min. 50%-os kakaótartalommal)
• 15 dkg porcukor
• 2 evőkanál rumaroma
• fél dl tejszín 

Díszítés:

• 1 csomag csokidara
• 2 dl tejszín

Morzsányi boldogság

 

Tartozom egy vallomással: nekem nem csak a sütés, hanem az éjszakai sütés jelenti az igazi élvezetet. Szeretek éjjel a konyhában garázdálkodni, általában 11 és éjfél között tör rám valami megmagyarázhatatlan étel iránti éhség, amit szerintem a legjobb egy frissen a sütőből kilibbenő finomsággal elütni.  Ezt az idillt már csak azzal lehet fokozni, hogy a férjem is éjszakai bagoly, úgyhogy nem tudok magányos éjszakai zabálásba kezdeni. Ketten toljuk :) 

Ha még nem dicsekedtem el vele Szabolcs kiváló fotós, de még sosem tudtuk összehozni, hogy ő fotózza be a sütiket a blogra. Eddig én ügyetlenkedtem a profi géppel, de azért egyszerre sütni és fényképezni nem olyan könnyű feladat. És akkor ezzel most felmentettem magam minden bírálat alól :) 

A stúdióvá avanzsált lakásban a kedvenc citromos-joghurtos-túrós morzsa pitém állt modellt. Egyszerű, de nagyszerű, és én imádom a morzsákat a tetején. A tésztája a szokásos gyúrt omlós, hűtőben pihentetős darab. A vajat a liszttel elmorzsoljuk, beleütjük a tojássárgákat, a sütőport, csipet sót, citromhéjat, porcukrot és gyorsan összedolgozzuk egy kis labdává. Fólia, és mehet a frigóba 1-1,5 órára. 

A töltelékhez a joghurtot a túróval kikeverjük, belecsavarjuk a citrom levét, mehet bele egy kis vanília aroma, porcukor, végül a tojásfehérjék felvert habját óvatosan beleforgatjuk. A sütőt előmelegítjük. A tésztánkat ketté vesszük (nem teljesen fele-fele, hanem több legyen valamivel ami a formába kerül, a másikból lesz majd a morzsa). A nagyobbik tésztalapot kinyújtjuk, beleegyengetjük egy piteformába, és egy darab sütőpapírral befedjük, elősütjük (tegyünk nehezéket a papírra, rizs, bab, én most diót tettem ). 10-15 perc kell neki kb. 180 fokon. Utána vegyük ki, öntsük rá a krémet, és reszeljük a tetejére a maradék tésztát. Újra be a sütőbe, addig, amíg a teteje szépen meg nem pirul és a krém meg nem szilárdul. Ez kb 25-30 perc. 

 Ez a süti eléggé szubjektív az arányokat tekintve, több és kevesebb cukrot is lehet a töltelékbe tenni, 1 helyett 2 citrom levét belenyomni, és akár vanília helyett valami mással fűszerezni. A lényeg, hogy aki édesebben, aki savanyúbban szereti, aszerint járjon el. Én az anyósom isteni házi baracklekvárjával leöntve fogyasztottam. Hmmm.... :) 

citromos-joghurtos-túrós morzsa pite:

tészta:

• 25 dkg liszt
• 5 dkg porcukor
• 4 tojás sárgája
• 15 dkg vaj
• 1 cs. sütőpor
• csipet só
• egy citrom reszelt héja 

 töltelék: 

• 1 nagy pohár natúr joghurt (vagy esetleg tejföl, de akkor kicsit masszívabb lesz)
• 25 dkg túró
• 10 dkg porcukor
• 4 tojás fehérje
• 1 tk. vaníliakivonat
• 1-2 citrom leve

Nóri cukrász lett

 

Méghozzá jelesre végzett. És még egy aprócska kötőjellel hozzám csapták a pék szakmát is, de szó szerint. Ez a felnőtt képzés ugyanis ha akartad, ha nem, két végzettséget is adott, de te dönthetted el a tanév alatt, hogy melyik részére akarsz igazán ráfeküdni. Azt hiszem esetemben ez nem kérdés. 

A záróvizsgák (gyakorlatok, írásbeli, szóbeli) pont karácsony előtt értek véget, és így kissé fellélegezve, ugyanakkor eléggé elmaradva vethettem bele magam az ünnepi készülődésbe. Sajnos nem osztottam be jól az időmet (mint általában), és kb mindent szenteste napján, 24-én sikerült abszolválnom. Ez azonban semmit nem vont le a karácsony teljességéből, sőt,  a kellemes fáradtság csak még szebbé tette az esti ajándék bontogatást.

Vannak nálam ezek a karácsonyi rituálék - mint mindenkinek. Eszméletlen zsongásban vagyok már az adventi időszak alatt is, és a valahol mélyre elásott gyermeki énem hangosan számolja, hányat kel még aludni 24-ig. Idén amikor felkeltem, szinte egyből a konyhába sétáltam. Szerencsére megint leadták a 'Muzsika hangjai' című filmet, ami nélkül nekem elképzelhetetlen a karácsony. Mivel jó hosszú ez a film, ráadásul még reklám szünetekkel is meg van tűzdelve, így szinte végig ez szólt a háttérben mialatt sütögettem. A karácsonyfa nálunk már 3 éve huszadika körül feláll, mert akkor van a barátnőknek adott ünnepi vacsora, és hát a hangulathoz szerintem ez elengedhetetlen. És ha ez még nem volna elég, a háttérben halkan muzsikál Mantovani karácsonyi zenekara.

Mézeskék

 Idén rendhagyó módon készítettem mézeskalácsot, többször is. Eddig valahogy olyan haszontalan dolognak tartottam, enni sem szeretem annyira, de az vitathatatlan tény, hogy közösségi élmény az elkészítésének minden lépése - gyúrás, szaggatás, tojásozás, díszítés. Ha nem is sikerül sose rögtön puhává varázsolni, 1-2 nap egy szépen lezárt dobozban egy pár gerezd almával elvégezni ezt a műveletet is. A lényeg, hogy ne aznap süssük meg, amikor fogyasztani akarjuk - kivéve, ha dekor vagy karácsonyfadísz lesz belőle. Ezt a fajtát én egy éjszaka a hűtőben pihentetem gyúrás után.

Házi tojáslikőr

Aztán szerettem volna valami ehető ajándékot készíteni. Először valami krémre, vagy lekvárra gondoltam, de még mielőtt túlságosan is elméláztam volna a kérdésen Mautner Zsófi egy ide passzoló poszttal meg is válaszolta nekem. Rengeteg hasznos és elsősorban last minute is elkészíthető ünnepi édességet szedett össze a blogján, amiből én a kókusztejes tojáslikőrt választottam ki. Itt elérhető a lista: http://chiliesvanilia.blogspot.hu/2013/12/kiskaracsony-2013-receptek-eheto.html Szuper finom, és szuper egyszerű, és nem utolsó sorban karácsonykor kötelező darab, és akkor már milyen jó saját termést szürcsölgetni. Én ma már a kávémba is belelöttyintettem egy kupaknyit - remélem ez nem a lejtő teteje...

Bejgli sorakozás

Aztán szintén jött egy másik kötelező kör: a bejgli. Sajnos ez az idény süti eléggé megosztja az embereket. Úgy értem, van aki sok töltelékkel, kevés tésztával szereti. Van, aki fordítva. Van, aki édesebben, van aki kevésbé. Van aki mazsolával, van aki nélküle. Van, aki csak mákosat, és olyan is, aki a dióson kívül mindent elutasít. A régi, "anyukám is így készítette" megszokásokról nem is beszélve. Úgy döntöttem, idén tojok az elvárásokra, és mivel úgyis rahedli más édességet is készítek, kb. csak asztaldísznek fogtam fel a bejgli kérdést. Nem mondom, hogy életem munkája lett, de szépen megsült, nem repedt meg, és az íze sem volt rossz. Összességében úgy érzem, nem annyira izgat a kérdés, talán már ez a bekezdés is sok róla. (Az anyósomé viszont verhetetlen, úgyhogy majd megpróbálom elcsenni tőle a receptet :) )

Erdei gyümölcsös belgacsoki

 Ami viszont annál inkább feldobott, azok a különféle durván csokoládés és gyümölcsös torták. Én sosem készítek - vagy inkább nagyon ritkán - olyan tortát, amit nem szeretek. Tehát nem láthattok éppen piskóta lapok közé valamilyen vajas krémet tölteni, aztán lezselézni. Ez pusztán ízlés kérdése, és nem értékítélet. Én jobban szeretem a tömény, ugyanakkor esszenciális édességet. Nem az édességével, hanem a különböző ízek harmóniájával nyűgözzön le. Ezt az élményt először egy erdei gyümölcsös belga csokoládétorta adta. Még kicsit langyos volt, amikor fogyasztottuk, és a tetején lévő mascarpone a savanykás gyümölcsökkel telitalálat volt. Másnap egy hasonló, de mégis más, málnás csokoládétorta következett. Ez volt számomra a befutó idén. A 70%-os csokoládé és a málna párosa ebben a puha, mégis tömör szerkezetű tortában egészen elképesztő ízélmény. Most ennek a tortának a receptjét nem osztom még meg Veletek, ennyi misztikumot megtartok magamnak, mert lehet, hogy egyszer a saját cukrászdámban ez lesz a sláger darab. A többi finomság leírása viszont alább megtalálható :) Boldog ünnepeket és új évet Mindjájatoknak!!!

Málnás csoki

Mézeskalács recept:

- 1 kg liszt 
- 30 dkg vaj
- 30 dkg cukor 
- 3 tojás (1 sárgája a tetejére)
- 25 dkg méz
- 2 kk őrölt gyömbér 
- 2 kk őrölt szegfűszeg 
- 1 kk őrölt narancshéj
- 2 kk őrölt fahéj 
- 3 kk szódabikarbóna 
Díszítéshez: 
- 12 dkg porcukor (a díszítéshez)
- 1 tojásfehérje kemény habbá verve

 Házi tojáslikőr kókusztejjel:

- 4 tojás sárgája

- 10 dkg cukor

- 1 vaníliarúd magjai

- 5 dl tej (min. 2,8%)

 - 4-5 dl kókusztej

- 2 dl whisky

Bejgli: 

• 1 kg liszt
• 15-20  dkg zsír
• 8 dkg porcukor 
• 1 dkg élesztő
• 2 egész tojás
• 1 tk só
• 2 dl tej  
• citromhéj
• 40 dkg darált mák
• 40 dkg darált dió 
•  25-25 dkg cukor 
• méz
• fahéj
• szegfűszeg
• 2-2 dl tej 

Erdei gyümölcsös belga csokoládé- torta: 

• 25 dkg jó minőségű étcsokoládé
• 6 tojás (szétválasztva, fehérje habbá verve)
• 13 dkg Rama
• 10 dkg cukor
• 5 dkg liszt
• fahéj, szerecsendió, csipet só

Tetejére: 

• 25 dkg mascarpone
• 1 citrom héja és egy félnek a leve
• porcukor
• 20-24 dkg vegyes erdeigyümölcs

Funky Funny

Van mögöttem pár mozgalmas hét, ez abból is látszik, hogy bár rengeteget sütöttem, ebből semmit nem tudtam befotózni és megírni sem a kis online szakácskönyvembe. Ennek a fánksütésnek is éppen ma két hete, szóval uff. És bár semmi extra nincs egy klasszikus szalagos fánk elkészítésében, attól különleges, hogy a Korival együtt csináltuk. Ez már a második alkalom, hogy együtt sütöttünk, és szeretném ezt a jó szokást megtartani, és állandó rovatnak megtenni. 

Hozzátenném, hogy száz éve nem csináltam fánkot, szóval nem volt és szerintem most sincs tuti receptem. Amikor annak idején készítettem, akkor nem kör, hanem párna alakú sütöttem szilvalekvárral töltve. Az isteni volt, elő is kerestem a receptet, de amikor elolvastam döbbenten láttam, hogy 6 tojássárgája kell a tésztába. Ezt nagyon sokalltam (szerintem az őrületesen kiszáríthatja a tésztát), és talán nem is volt annyi tojásom otthon, ezért más receptet kerestem. Alapvetően a tényleg a tojások számában térnek el a különböző receptúrák, illetve a hozzáadott cukor mennyiségében. Én nem szeretem túl édesre készíteni a tésztát, mert vagy bevonom mázzal, vagy lekvárra töltöm. A másik a méret kérdés. Most én mini fánkocskákat akartam csinálni, mert azt ilyen egy falatra be lehet kapni dolgokat jobban kedvelem. Tök cukik lettek, meg minden, de azért hozzá tenném, hogy minél kisebb a tészta felülete, annál jobban megszívja magát olajjal, illetve nem tud kialakulni rajta a kis szalagos réteg. Előbbi orvosolható alapos leitatással sütés után, utóbbi pedig semmit nem von le az íz értékből, maximum a tradíciókból. Összességében jó móka volt és egy hosszantartó, éjszakai zabálás :) 

A hosszas bevezető után akkor pár szó az elkészítésről. A tejet egy evőkanál cukorral megmelegítjük, aztán pár perc alatt, meleg helyen felfuttatjuk benne az élesztőt. Közben a lisztet tálba szitáljuk, a maradék cukrot, a vaníliás cukrot, a szobahőmérsékletű vajat és a tojássárgáját is hozzáadjuk, végül az élesztős tejet is. Én mindig fokozatosan adagolom a tésztához a folyadékot, mert így látom, mennyit vesz fel, ha pedig már jónak érzem, nem adok hozzá többet. Ezután egy jó negyedórát dagasztom. Rugalmas, nem ragadós tészta lesz belőle ha szépen kidolgozzuk. Letakarjuk, és egy órán át meleg helyen a duplájára kelesztjük. 

 

Ha megkelt, akkor lisztezett deszkán kb. másfél centisre nyújtjuk, és egy pogácsa-, vagy akármilyen szaggatóval kiszaggatjuk. Itt, ahogy fentebb említettem, a méretet szabadon választható, mi most kisebbeket csináltunk, de ha klasszikus szalagos fánk lett volna, akkor másfélszer ekkorát szúrtunk volna ki. A felébe mi újjal a közepébe kis mélyedést nyomtunk, hogy majd ide kanalazzuk a lekvárt. Kicsit még kelhetnek ezután is, közben kb fél liter napraforgó olajat egy vastag falú lábasban (vagy fritőzben) felteszünk a tűzre. Hogy meggyőződjünk róla, elég forró az olaj, egy kis tésztadarabot dobjunk bele. Ha azonnal feljön a felszínre és körülötte serceg az olaj, akkor jó.  Nem nagyon tudok hőfokot mondani, de ne legyen túl forró sem, mert akkor megégnek a fánkok. Mivel ezek kicsi tészták voltak, kb 1-1 perc elég volt mindkét oldalának. Ha kicsit hűlt, az egyik adagba ment a lekvár, a másikra pedig csoki ganache, amihez a csokit összemelegítjük a tejszínnel, amíg szép krémes és homogén nem lesz. Ja igen,  és még jönnek a kis cukorgyöngyök. Csak, hogy legyen egy kis flanc is :) 

Mini fánkok

• 50 dkg liszt
• 1 csapott kk só
• 2,5 dkg élesztő
• 3 dl tej
• 4 ek cukor
• 1 csom. vaníliás cukor
• 1 tojássárgája
• 7 dkg vaj
• 0,5 dl olaj

Tetejére:  

• lekvár
• 15 dkg csokoládé
• 2 dl tejszín 
• cukorgyöngy 

Vonzások és vonzások 

Cékla és csokoládé? Baromira passzol. Higgyétek el. Bár én hoztam létre kettőjük találkozását péntek este, nagyon hamar egymásra hangolódtak kerítő nélkül is. Múlt héten már hoztam nektek céklás ételt, ami szintén nem volt túl szokványos, de úgy látszik, nem tudok lekattanni erről a zöldségről. Olcsó, egészséges, sokszínű. Legalábbis bíborban erős, csak gumikesztyűben érdemes vele dolgozni, különben úgy fogunk kinézni, mint akik egész nap temperában tapicskoltak. 

 Több helyen, több oldalon is találtam már céklás csokitorta receptet, nem sokban különböztek egymástól, maximum az arányokban. Egyszerű elkészíteni, és nem túl időigényes (feltéve, ha valaki előttünk már megsütötte a céklát és csak turmixolni kell). Most nem találtam, és nem is kellett hatalmas céklát keresnem, 2-3 kisebbel indultam neki a sütögetésnek. Egyenként alufóliába csomagoltam, aztán egy tepsibe dobáltam őket, onnan meg a 200 fokos sütőbe. 1 óra kell nekik, hogy teljesen megpuhuljanak - ezt vehetitek irányadónak mindig. Ha kész, még melegen egy késsel húzzuk le a héjukat, és tegyük őket félre hűlni. Közben mérjünk ki minden hozzávalót - 3 edényre lesz szükségünk. Az egyikben pürésítsük le teljesen a cékláinkat. A másikba a lisztet, kakaóport, sütőport keverjük össze. A csokit kétféleképpen is felhasználhatjuk: vagy daraboljuk nagyon apróra és akkor a lisztes keverékhez dobjuk hozzá, vagy olvasszuk fel gőz fölött, és akkor majd a legvégén csurgassuk bele a masszába. Én most daraboltam, de csak azért, mert nem kaptam hirtelen teljesen sima étcsokoládét, hanem csak töltöttet (rigójancsi ízesítéssel) és ezért jobbnak láttam, ha viszonylag egyben kerül a sütibe. Amúgy nem tudom miért, de az eredmény teljesen jó lett, szóval akár meg is tarthatom ezt az íz-párosítást.

A harmadik edénybe mérjük ki a cukrot és a vaníliás cukrot, és kezdjük magas fokozaton verni a 3 tojással. Akkor lesz jó a massza, ha kissé kifehéredik, és jól besűrűsödik. Aztán jön az olaj,  és tovább keverjük. Amikor ez megvan, szépen adjuk hozzá a céklapürét, de már csak alacsony fokozaton keverjük. Ezután félre a robotgép, jön egy fakanál, amivel szépen hozzákeverjük a lisztes keveréket. Akkor jó, ha már teljesen homogén. Egy kisebb tortaformát vajazzunk, lisztezzünk ki, ebbe egyengessük bele a masszánkat. Egészen elképesztő színe van, annyira mély és intenzív, hogy napestig el tudnám nézegetni. Be vele a sütőbe, ne túl forróba, elég neki 180 fok és kb 25 perc. Ha a tetejét megtapintjuk, és érezzük, hogy összeállt, akkor már nem kell sokat sütni, mert a belseje sosem lesz szilárd, viszont kívül megéghet. 

Picit hagyjuk hűlni a formában, majd kapcsoljuk le, és tegyük tányérra. Akkor porcukrozzuk, ha már nem meleg, akkor viszont simán, mert nagyon jól mutat. Érdemes még langyosan megkóstolni, engem nagyon meglepett. A külseje ropogós és erősen tart, belül pedig, mintha egy külön krém lenne folyik ki a lágy céklás csoki. Harmonikus, nem tolakodó, én egészen ellágyultam tőle. Komolyan. 

Céklás csokoládétorta: 

- 2-3 kicsike cékla (20-25 dkg)

- 18 dkg liszt

- 6 dkg kakaópor

- 1 tk sütőpor

- 10 dkg étcsokoládé

- 3 tojás

- 16 dkg cukor

- 1 cs vaníliás cukor

- 2 dl olaj 

Időhúzás

 

Veszélyesek ezek a hosszú hétvégék - legalábbis rám nézve - mert versenyeznek egymással a 'muszáj' és a 'szeretném' teendők. Persze kit akarok átverni, ez nem verseny, mindig a 'szeretném' nyer. Ebben a 3 napban elég sokat voltam a konyhában, készítettem újdonságot, és amikor már leülhettem volna tanulni, akkor csináltam jól bevált klasszikust. Az az igazság, hogy be kéne fejeznem a szakdolgozatom, amit immáron kb 3 éve írok, ez alapján pedig minimum egy Háború és béke kellett volna, hogy kisüljön belőle. Sajnos ennél jóval vékonyabb, a tartalom talán izgalmasabb, viszont hiányzik még a megfelelő csattanó a végéről. Ha most éppen nem ezt a bejegyzést írnám, akkor foglalkozhatnék is annak kitalálásával... mindig ez a dilemmázás :) 

Mindenesetre ha más hasznosat nem is csinálok már ma, mint ezeket a csokis tekercseket, akkor sem keltem fel hiába. Puha tészta, belül krémes, kívül ropogós csokival. Megmondom őszintén, amikor benéztem a szekrénybe és a lisztet keresgéltem, rájöttem, hogy elfogyott. Ilyen elég ritkán fordul velem elő, de akkor úgy látszik, tényleg elég termékeny voltam az utóbbi időben. Összesen 20 dkg maradt az üvegben, úgyhogy csak féladag tésztát tudtam begyúrni. Talán nem is baj :) 

Sok várakozós idő van a kelt tészta készítésekor, úgyhogy a holt időkben lehet virágot locsolni, meg kiteregetni. A tejet kicsit megmelegítem, elkeverem benne a cukrot és az élesztőt. Meleg helyen (én rácsukom a mikró ajtót) felfuttatom. Közben egy tálba szitálom a lisztet, felütöm a tojást, beleszórom a vaníliás cukrot meg a csipet sót. A végén beleöntöm az élesztős tejet és egy jó negyed órát dagasztom, amíg teljesen sima, rugalmas tésztát nem kapok. Ha majd egyszer össze tudjuk hangolni a férjemmel, megkérem, hogy ő fotózzon, és akkor majd a gyúrási mozdulatokat is illusztrálni tudom. Takarjuk le egy tiszta konyharuhával, és 1 órát kelesszük. 

A töltelékhez a puha vajat a cukorral, kakaóval, fahéjjal robotgéppel kihabosítom, és félre teszem. Mikor már szépen megkelt a tészta téglalap alakúra nyújtom, és rákenem a kakaós krémet, úgy, hogy egy centire a széleit kihagyom. A rövidebb oldalakat behajtom, aztán hosszabb felől feltekerem. 

A tekercsekből egy éles késsel kis csigákat vágok ki, amit tepsibe vagy kerámia tálba sorakoztatok. A csigákat is 1 órát kelesztem. Mikor megnőttek (ne rakjuk őket túl közel, mert a sütés alatt még nagyobbak lesznek), akkor kis tejjel felvert tojással kenem le. 

Mehet a sütőbe 15-20  percre. Ha kicsik a csigák elég nekik negyed óra, ha nagyobbak 25 perc. Figyeljünk rá, ne száradjon ki, ne égjen rá a tojás. Ha kell, fedjük le. Ha kisült, még melegen tegyük rácsra és 2 dl forró (!) tejjel öntsük le őket. Ez azért kell, hogy ne száradjon ki később se a tészta, viszont mindenképp rácsra tegyük, hogy szépen le tudjon alul csorogni a felesleges tej. Talán jobban nézne ki a fotón, ha leporcukroznám a csigákat, de elég hizlaló ez már így is :) 

Csokis tekercsek: 

A tésztához:

40 dkg liszt

2,5 dkg élesztő (por vagy friss)

1 tojássárgája

4 dkg vaj

2 dl tej

1 ek cukor

csipet só

A töltelékhez:

10 dkg puha vaj

5 ek porcukor

2 csomag vaníliás cukor

3 púpos evőkanál kakaópor (cukrozatlan)

1 tk fahéj

Amikor minden rózsaszínben úszik

Ne legyenek illúzióink, ha céklával dolgozunk, az bizony nagyon fog. Erre fel kell készülni, és megfelelően elő kell készülni. De megéri, mert ez a roppant egészséges zöldség nagyon sokszínű, sokan mégis csak savanyúságként tudják elképzelni. A recept, amit most megosztok, Főzelékes Feritől, azaz Szatmári Ferenctől származik, és nagyon szívesen terjesztem az igét, mert nagyszerű ételeket álmodik meg a fickó! Mióta olvasom a blogját, azóta hihetetlen izgalommal pásztázok az áruházak zöldségpultjai között, és bármilyen fárasztó nap után is képes vagyok nekiállni egy-egy egészséges, lisztmentes főzelékének elkészítéséhez. Ennek a tormás-joghurtos céklafőzeléknek az eredeti receptjét itt találjátok: http://szatmariferi.blog.hu/2013/10/21/joghurtos-tormas_ceklafozelek_sult_sargarepaval 

Mindig szoktam írni a Facebookon a Ferinek, ha valamit elkészítettem, és bevált (eddig minden bevált), de szoktam változtatni is. Ezt a főzeléket én például nem sült sárgarépával, hanem fűszeres hamburgerhússal tálaltam. Miközben már ott lapul a hűtőmben a sült, fűszeres sütőtököm :) De az majd egy másik bejegyzés lesz.

Na most én az Aldiban találtam egy akkora céklát, ami egymagában 70 dekát nyomott, úgyhogy nem kellett több kisebbel bajlódnom. Az óriás céklát szépen becsomagoltam alufóliába, tepsibe tettem, aztán be a sütőbe egy jó órára. Annyi kell neki, hogy megpuhuljon, de azért néha forgassunk, nézzünk rá, nehogy megégjen. Mikor már majdnem kész, kezdhetünk a főzéshez előkészülni. A vöröshagymát meg a fokhagymákat felaprítjuk, az alaplevet kimérjük, kézhez készítjük. Ha lejárt a cékla ideje a sütőben, szépen kicsomagoljuk, és késsel lehúzzuk a héját, még melegen. Ha már meg tudjuk fogni, akkor 1 centis kockákra vágjuk, és félre tesszük.  A vaj és az olaj keverékére feldobjuk a hagymát és a fokhagymát dinsztelni. Ha már üveges, felengedjük az alaplével, beletesszük a reszelt tormát, és pár percig forraljuk. Ezután jöhet bele a joghurt, amibe már előzőleg szépen elkevertük a keményítőt, és pár csepp lével kicsit fellazítottuk. Ha benne van a joghurt is, akkor vegyük lejjebb a gázt, már ne forraljuk, csak melegítsük. Ekkor rádobjuk a céklakockákat, sózzuk, borsozzuk, belenyomjuk egy fél citrom levét, és szépen olyan 10 percig alacsony lángon összefőzzük. A cékla nem lesz vajpuha, nem is az a cél, csak hogy az ízek összeérjenek. 

A hamburger husihoz a darált húst a lereszelt hagymával, fokhagymával,  tojással, mustárral, chili szósszal és a fűszerekkel kézzel jól összekeverem. Egy serpenyőben hevítek egy jó pár evőkanál olajat, és a masszából kis köröket formázok. Rádobom a forró olajra, mindkét oldalát sütöm 5-5 percig (vagy addig, amíg szépen meg nem pirul és már nem esik szét) és a céklafőzelék tetejére teszem. Nekem nyammm az összhatás :) Közben meg lapítok, mert ez már megint nem desszert, és nem is menü. Haragszotok?

Tormás-joghurtos céklafőzelék: 

fél kg céklagumó
1 fej vöröshagyma finomra aprítva
2 gerezd fokhagyma átnyomva 
1 ek vaj
3 ek olíva olaj
2 dl alaplé
2 dl natúr joghurt
2 cm ujjnyi vastag friss torma reszelve, vagy egy ek ecetes torma
1 tk só
2 ek étkezési keményítő
pár csepp citromlé
frissen őrölt bors

Fűszeres hamburgerhús:

0,5 kg darált sertéscomb
1 csapott ek ketchup
1 csapott ek dijoni mustár
1 tojás
1 vöröshagyma reszelve
2-3 gerezd fokhagyma reszelve
só
frissen őrölt fekete bors
2-3 teáskanál majoranna
2 teásknanál chili szósz