Egy sima, egy fordított 

Itt az első közönségkedvenc, a francia fordított almatorta, vagyis a tarte tatin. Biztos vagyok benne, hogy ez az édesség is számtalan verzióban készül, hiszen ahány ház, annyi szokás. Én éppen tíz éve sütöm pont ezt a receptet, és már annyira megszoktam - és nem mellesleg annyira szeretik - hogy maradtam ennél. Egy kis összekoszolódott fecnire van felfirkantva, és mi tagadás, már össze is van szegény tépkedve. Ezért is örülök, hogy ezzel a bejegyzéssel megörökül az utókornak, teljes pompájában. 

Az előbbi bekezdésből ki lehet számolni, hogy 15 éves körül lehettem az első próbálkozásnál, és már az is tökéletesen sikerült, pedig kezdetben megijesztett a karamell, meg a forgatás. Ez a félelem teljesen alaptalan volt, úgyhogy kezdőknek is biztos a siker. Ma már ott tartok, hogy hetente megsütöm, de legalábbis ebben az évben már ötször biztos volt. Kicsit unjuk is :) 

A tésztája ennek is a már jól ismert omlós, hűtőben pihentetős. Egy citrom, és egy egészen pici kanál tejföl dobja fel. A lisztet tálba szitálom, és a hideg, kockára vágott vajjal elmorzsolom. Után jöhet bele a porcukor, só, az egy tojás, a sütőpor és a citromhéj. A kanál tejföl elhagyható, anélkül is puha, nedves az állaga, de én szoktam bele tenni. Gyorsan gyúrjuk össze egy labdává, fólia és egy óra pihenés a hűsön. 

Közben az almákat hámozzuk meg, és szeleteljük fel. Lehet vékonyra vagy vastagra, mindegy, mert szépen meg fog puhulni a sülés során. Ha kész, a lereszelt citrom levét nyomjuk ki, és locsoljuk meg vele az almákat. Ez nemcsak az íze miatt fontos, de nem fog megbarnulni sem. A kristálycukrot tegyük a kivajazott piteformába, és szépen oszlassuk el egyenletesen. Tegyük kb. tíz perce előmelegített sütőbe, és olvasszuk fel teljesen. Akkor jó ha szép folyós, barna karamellt kapunk. De vigyázat, nehogy megégjen! Ne legyen alatta hatalmas a láng. 

Amikor kész a karamell, vegyük ki, és szép körbe tegyük bele az almaszeleteket. Először körbe haladjunk, majd rétegezhetjük is. Szórjuk meg fahéjjal az almakoszorút, és dobjunk rá 2-3 dkg vajat, csak úgy lazán. Aztán gyorsan vegyük ki a tésztát a hűtőből, nyújtsuk lisztezett deszkán kör alakúra, és fedjük be vele az egész formát. Villával szurkáljuk meg, és mehet vissza a sütőbe, kb. húsz percre, amíg a tészta szép barna nem lesz. 

Amikor kész, még melegen (de nem forrón!) egy nagy tányér segítségével fordítsuk át, és borítsuk ki a formából. Azért kell még melegen, hogy a karamell ne kössön meg, mert később akkor lehetetlen lesz átfordítani és szépen kiszedni a formából. Utána hagyjuk kihűlni teljesen. Frissen is isteni, de ha áll egy kicsit a hidegben, akkor még inkább! Én sima, cukrozatlan tejszínnel szoktam kínálni, de vanília fagyival, vagy sodóval is mennyei :) Nekem tényleg ez az első számú kedvencem!

 Fordított almatorta:

• 24 dkg liszt
• 16 dkg fagyos vaj
•  8 dkg porcukor
•  1 kk sütőpor
• 1 citrom reszelt héja
• 1 tojás 
• csipet só
• egy kis evőkanál tejföl
•  67-70 dkg alma (savanykásabbat)
•  10 dkg cukor
• fahéj
• 1 citrom leve
• 3 dkg vaj - plusz a forma kenéséhez

Szalagos celebritások 

Azt hiszem az elmúlt másfél hétben elég jól körül jártuk ezt a farsangi fánk témát, ezek a szépségek szerepeltek a sajtóban, közösségi médiában, aminek viszont még a reflektorfénynél is jobban örültem, az a Ti lelkesedésetek! Annyi visszajelzést kaptam, hogy a videó után kedvet kaptatok és nekiálltatok közösen, gyerekekkel, vagy egyénileg, hogy egész meghatódtam. Ami szintén nagyon jól esik, hogy mióta létrehoztam a közösségi oldalát is a blognak, több olyan levelet kaptam, hogy szeretnétek, ha ezt vagy azt az édességet elkészíteném, mert már régen ki akartátok próbálni, vagy kellene egy jó recept. 

Úgyhogy FIGYELEM! 

Ezentúl minden héten tartok egy szavazást a Facebook oldalon ahol majd beírhatjátok a kívánságlistátokat, mit szeretnétek ha azon a héten szerepelne a blogban. Szeretném, ha mindenkire sor kerülne,  úgyhogy azokat a kéréseket is elteszem, amik később fognak debütálni.

Ehhez kapcsolódóan pedig egy JÁTÉKOT is meghirdetek. Ha beküldötök magatokról egy fotót, amin valamelyik receptemet éppen elkészítitek, akkor közösen megsütöm veletek a kedvenc édességeteket, ami felkerül a blogra. Aztán persze haza is viszitek az alkotásokat :) 

Egész elkalandoztam, úgyhogy térjünk vissza a fánkokhoz. Mikor a Magyar Nemzet Online-nak készítettük a videót a feladat az volt, hogy egy tradicionális, és egy kevésbé hagyományos farsangi édesség készüljön. A szalagos fánkot mindenki ismeri, talán naponta veszünk is a boltban, mégis kevesen állnak neki otthon elkészíteni. Pedig olcsó, gyors, és elég lenyűgöző :)  Először egy deciliter langyos tejben egy kiskanál cukorral az élesztőt fel kell futtatni (ez körülbelül 5-10 perc). Ezt a tálba szitált liszt közepébe kell önteni, kicsit elkeverni, aztán a többi hozzávalóval el kell kezdeni gyúrni. A folyadékot apránként kell adagolni, mert a liszt sikértartalmától függ mennyit vesz fel, nem szabad eláztatni. Több lisztet sem kell adni hozzá, akkor sem ha ragad, mert a dagasztás végére, amikor szép, fényes és hólyagos a tészta, el fog válni az edény falától. Utána letakarjuk, és meleg helyen kétszeresére kelesztjük (kb fél óra). Ezután jön a szaggatás. A nyers fánkot sütés előtt még tíz percig pihentetjük. Az olajnak kellően forrónak kell lennie, sütés előtt úgy tesztelhetjük le, hogy egy kis darabka tésztát dobjunk az olajba. Ha feljön, és körülötte rögtön sercegni kezd az olaj, akkor már elég forró. Amikor a fánk mind a két fele szép piros, ki is vehetjük, majd egy papírtörlővel itassuk le a felesleges olajat. 

Hozzávalók: 

• 60 dkg liszt
• 4 dkg friss élesztő 
• 1 tk + 3 ek cukor
• kb 4,4 dl langyos tej
• 4 tojássárgája 
• 1 kk só
• 1 cs vaníliás cukor
• 1 ek rum 
• olaj a sütéshez 
• lekvár a töltéshez

 

Ha pedig valami kicsit különlegesebbel akarunk előrukkolni, süssük meg Spanyolország kedvenc édességét, a Churrost.  Bár nem hasonlít semmiben a hagyományos fánktésztához, valójában ez is fánk. Öntsük a vajat, vizet, sót és cukrot egy lábasba, majd forraljuk fel. Ha forr, szitáljuk rá a lisztet, és kicsit reszteljük, azaz pirítsuk a masszát. Utána vegyük le a tűzről, hagyjuk, hogy kicsit kihűljön, mielőtt beleütjük a tojásokat. Ha túl forró, akkor megsülnek benne a tojások, ezért kell hűteni. Utána jöhet egy kis vaníliaaroma, és szépen összedolgozzuk a tésztát. Majd egy csillagcsöves nyomózsákba töltjük, és tíz centi hosszú rudakat nyomunk bele egyenesen a forró olajba. Esetleg egy ollót is odakészíthetünk, hogy könnyebben el tudjuk vágni. Még forrón fahéjas porcukorba forgatjuk és csokiba mártogatjuk.

Hozzávalók: 

• 2,5 dl víz
• 2 ek cukor 
• csipet só
• 8 dkg vaj
• 15 dkg liszt
• 2 tojás
• fél tk vanília kivonat
• olaj a sütéshez
• fahéjas cukor a hempergetéshez

Ne feledjétek a játékot, és ha bármi kérdésetek van, a gregorits.nora@gmail.com-ra is írhattok :)

Tejfölösszájúak klubja 

Persze nem az életkoromra utalok a címben, hanem a szó szoros értelmére. Tényleg imádjuk a tejfölt itthon (és ebbe a két cicát is beleértem). Viszont azt kevesen tudják, hogy milyen finom süteményeket lehet vele készíteni. Egy átlagos piskótát is fel tud dobni, mert a könnyen kiszáradó állag helyett nedves, és rugalmas tésztát kapunk. Azt viszont még én sem gondoltam volna, hogy csokitortában is ilyen jól működik. A legjobb süteményeket egyébként az alkalom szüli, nálunk fel kellett használni mindent, ami a hűtőben volt, ugyanis elköltöztünk. És éppen csak tojás, liszt, kakaó, tejföl maradt a frigóban, meg egy jó fél kiló eper a mélyhűtőben. 

És azt írtam már, hogy milyen gyorsan kész van? Mert igen. A tejfölt a tojással, a tejföllel és cukorral (esetleg kis vaníliás cukorral) habverővel habosra keverem. A lisztet tálba szitálom, hozzáadom a kakaóport, a szódabikarbónát, és felaprított csokit. A száraz és a nedves keveréket egyesítem, és egy sütőpapírral kibélelt tortaformába egyengetem. Tűpróbáig kell sütni, ez olyan 30-40 perc közepesen meleg sütőben, de vigyázzunk, ne szárítsuk ki, mert akkor semmi értelme a tejfölnek. 

Ha kész, maradhat a sütőben, ott hüldögéljen. A lekvárhoz zúdítsuk bele egy lábasba az epret, öntsünk alá 1-1,5 dl vizet, egy fél dl whisky-t, kb 3 evőkanál cukrot (de ennél lehet jóval több is, ki, mennyire szereti édesen) és főzzük össze. Ha forr, vegyük lejjebb és 1-2 kiskanál keményítővel besűrítjük kicsit (előtte egy bögrében a keményítőre merjünk pár kanál lekvárt, és azt öntsük az egész masszához, hogy ne legyen csomós). Ha kész, csak annyit várjunk, hogy ne legyen tűz forró, aztán be is tölthetjük vele a tortát. 

A tetejére vízgőz fölött olvasszunk fel egy tábla csokoládét, adjunk hozzá 1-2 dl tejszínt, vagy tejet, és egy kis kocka vajat. Úgy ahogy van öntsük le vele a tortát. Ez eléggé folyik, úgyhogy vissza is csatolhatjuk rá a formát, és úgy menjen rá a csokiöntet. Ha szilárd, akkor csatoljuk le, és már ehetjük is. És ehhez most kivételesen nem vertem tejszínhabot :)

 Tejfölös csokitorta házi eperlekvárral:

• 35 dkg tejföl
• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 25 dkg liszt
• 5 dkg kakaópor
• 5 dkg étcsokoládé
• 1/4 teáskanál szódabikarbóna

• fél kg eper (friss-mélyhűtött)
• 3-4 kanál cukor
• 1-2 kiskanál keményítő
• fél dl whisky
• 1-1,5 dl víz 

• 1 tábla étcsokoládé
• 1-1,5 dl tejszín
• 3 dkg vaj   

Ez nem piskóta!

Hanem pite! Ugye milyen szellemes vagyok? De most tényleg, régen el akartam már sütni ezt a viccet, sőt, ezt szerettem volna névként adni a blognak (eznempiskóta), mivel annyira imádom a pitéket - de sajnos a név már foglalt volt. Aki olvasta már a blogom, az tudja, ez a típusú édesség nagyon gyakran előfordul nálunk. Egyszerű, finom, és bármivel meg lehet tölteni. Nemcsak gyümölccsel, de csokival, karamellával, vagy dióval, mogyoróval is. Ez a mostani egy fantáziapite, nem volt és talán most sincs receptje, csak megkívántam, és azt dobtam bele, ami itthon volt. Jó, azért annyi előnyöm van, hogy tojás, liszt, vaj mindig van itthon, mivel tudom, hogy a legkülönbözőbb időpontokban állok neki pitét sütni. 

Ez a poszt arra hivatott, hogy mindenki legyen fele annyira pitemániás, mint én, mert tényleg nem nagy kunszt elkészíteni. A tésztához a szokásos módon elmorzsoljuk a vajat a liszttel, aztán mehet bele a tojás, cukor, csipet só és annyi hideg víz vagy tej, amennyit felvesz a tészta. Gyors mozdulatokkal összeállítjuk és egy gombócot formázunk belőle, majd mehet a hűtőbe pihenni egy fél órát, órát. Sütés előtt vegyük ketté a tésztát, az egyiket nyújtsuk akkorára, mint a formánk, majd süssük elő a már szokásos módon, kb tíz percig. Mehet rá sütőpapír és valami nehezék is, hogy ne púposodjon nagyon fel. 

 Közben elkezdtem kutakodni valami töltelék féle után. Találtam egy konzerv barackot, aminek nagyon megörültem! Most, hogy nincs szezonja a frissnek, nyugodtan jöhetnek a mélyhűtött vagy konzerv gyümölcsök, nem kell tőlük félni. Az eltett baracknál csak azzal kell vigyázni, hogy már eleve egy cukros lében van, ezért ne édesítsük külön, vagy csak nagyon kicsit. Én leöntöttem róla a szószt, de azt is felfogtam egy külön edénybe. A barackot kissé szétnyomtam villával, szórtam rá fahéjat és őrölt szegfűszeget, meg egy kb. 2 dkg vajat még rádobtam. A félre tett levet elkevertem egy vaníliás pudingporral, 1 kanál cukorral és nyakon öntöttem vele a barackokat. Mivel pont volt egy marék pucolt dióm is, azt is rádobtam. A tetejére pedig a másik tésztalap került. Ha nagyon lett volna kedvem, rácsozhattam is volna, vagy mintát formázhattam volna bele, de nagyobb volt az éhség, minthogy ezzel pocsékoltam volna az időt :) Egy kis sodó, vagy tejszínhab viszont tuti nem rontja el! Éljen a pite!

Barackos pite:

• 30 dkg liszt
• 15 dkg vaj
• 7 dkg porcukor
• 1 tojás
• 2 tk sütőpor
• csipet só
• 1-2 dl hideg víz vagy tej
• 1 konzerv barack
• egy marék dió
• fahéj
• szegfűszeg
• vaj
• 1-2 ek cukor
• 1 csomag vaníliás pudingpor 

Az alkalmi kis fekete 

Vagyis ez esetben inkább barna. Legalábbis ami a süteményt illeti. Először készítettem születésnapra (ráadásul dupla születésnapra) meglepetés tortát. Nem szeretek ilyesmire vállalkozni, mert bár sokan biztosnak gondolják a sikert (mert ugye a szándék a fontos), én mindig azon aggódom, hogy eltalálom-e az érintett ízlését. Magamból indulok ki, aki mindent szeret, de kevés dologért tud igazán lelkesedni, ha édességről van szó. Túl van ez gondolva és aggódva, érzem én, csak hát nem tudok kibújni a bőrömből, na :) 

Valamiért úgy gondolom, hogy a csokoládé egy olyan univerzális dolog a világon, amit mindenki szeret. Szerintem nem találkoztam még olyan egyénnel, aki ne vágta volna rá habozás nélkül az igent, amikor kézről kézre elindult egy tábla csoki, és elhangzott a bűvös kérdés: "kérsz egy kockát?".  És valószínűleg csak a jó neveltetésünk akadályozott meg minket ilyen helyzetben, hogy ne az egész táblára vessük rá magunkat. Ez a sok éves elfojtás ihletett meg, amikor egy olyan cukor- és kalóriabombát készítettem, ami normál esetben teljesen indokolatlan -   születésnapon viszont megengedett. 

Egyszer egy évben én is szeretek kicsit a hagyományos desszertekhez visszanyúlni, piskóta lapot betölteni csokoládés vajkrémmel. Tulajdonképpen mióta sütök (és azt hiszem ez tavaly volt pont tíz éve), mindig az újhullámot kerestem a torták terén, és csak a cukrász képzés során fedeztem fel a hazai édesipari tradíciókat. Az más kérdés, hogy egyáltalán nem nyűgözött le amit láttam, és amit tanítottak, viszont egy dolgot megtanultam: nem az a kérdés mit készítesz, hanem hogy milyen alapanyagból. Nem margarin, hanem vaj, nem hulala, hanem tejszín, nem kakaómassza, hanem magas kakaótartalmú étcsokoládé (persze abban az optimális esetben, amikor valaki nem érzékeny ezekre az összetevőkre). 

Bonyolultnak tűnik, de összességében nem kell 1-1,5 óránál többet ennek a csokoládétortának az elkészítésére fordítani. A piskóta laphoz egy tálba szitáljuk a száraz összetevőket (kétféle liszt, sütőpor, kakópor) a sárgákat felverjük 4 evőkanál forróvízzel, utána pedig fehéredésig keverjük a cukor felével. A fehérjéket pedig szintén keményre verjük a cukor másik felével. Egy 28 cm-es kerek tortaformába, amit előtte sütőpapírral kibéleltünk, szépen egyenletesen eloszlatjuk, és egy közepesen forró sütőben tűpróbáig sütjük. Utána rácson hűtjük ki, lehúzzuk róla a sütőpapírt, és két egyenlő részre vágjuk. Ha nagyon felpúposodott a felső tésztalap teteje, akkor azt is vágjuk le róla, mert akkor szép, ha egyenletes a felülete. 

A krémhez a vajat kihabosítjuk a kakaós porcukorral, belecsurgatunk egy tábla felolvasztott étcsokoládét, kb 2 evőkanál rumaromát, és egy fél deci tejszínt. Ha túl lágy a massza, akkor tegyük be egy kicsit a hűtőbe, hogy a vaj visszakeményedjen, mert 14 darab kis golyót kell majd formáznunk belőle. Ha kivettük a golyócskáknak valót, őket forgassuk bele csokidarába. A maradék krémet pedig egyenletesen kenjük el az alsó tésztalapunkon, és borítsuk be a másikkal. Forró baracklekvárral kenjük meg a tortánk tetejét (én házit használtam, amiben szépen látszódnak a barack darabkák, de simán jó barackíz is, mert ennek csak az a lényege, hogy a csoki a tetején könnyebben terüljön majd szét). Vízgőz fölött olvasszuk fel egy kis darabka vajjal a másik tábla étcsokoládénkat,  és csurgassuk rá a lekváros alapra. Egy kenőkéssel vagy habkártyával szép simára kenjük el. 

Most már csak a díszítés van hátra! Van ez a vicces szó (nem nagyon szoktam szakzsargont használni, de ezt imádom), szóval van ez a szó, hogy 'panírozás'. Ezt arra értjük, amikor a süteményt valamibe belehempergetjük, csoki, mandula, dió, édes morzsa, stb. Itt most a már korábban használt csokidarával panírozzuk a torta szélét, és a tetején egy kb. centi széles sávot is körbe. Jöhetnek a csokigolyók, szépen sorakozzanak, és szinte kész is az egész. 

 Érdemes egy éjszakát a hűtőben állni hagyni, hogy a piskóta megszívja magát a krémmel, de mindenképp 1-2 órával hamarabb vegyük ki és hagyjuk szobahőmérsékleten, különben nagyon kemény lesz és nem lehet vágni. Nekem persze nagyon hiányzott a csokirengetegben a tejszín, ezért 2 dl-t felvertem, habzsákba töltöttem és már ott is voltak a habrózsák. Azt hiszem méltán érdemli ez a tömör gyönyör a klasszikus kis barna kifejezést, ellenpontnak én meg felvettem a magam "little black dress"-ét  a partira :) 

Klasszikus csokoládétorta:

Piskóta:

• 4 tojás
• 4 evőkanál forró víz
• 10 dkg búzaliszt
• 10 dkg kukoricaliszt
• 2,5 dkg kakópor
• 17,5 dkg kristálycukor
• 2 teáskanál sütőpor

Krém: 

• 12,5 dkg vaj
• 5 dkg kakaópor 
• 10 dkg étcsokoládé (min. 50%-os kakaótartalommal)
• 15 dkg porcukor
• 2 evőkanál rumaroma
• fél dl tejszín 

Díszítés:

• 1 csomag csokidara
• 2 dl tejszín