Nóri cukrász lesz

Született cukrászok

Merthogy szerintem csak ilyen létezik. A cukrászat is, mint bármelyik szakma, elhivatottságot, elszántságot, rátermettséget igényel. Vannak dolgok, amiket nem lehet tanulni, csak érezni, és ez a kreatív-, alkotótevékenységekre különösen igaz. Nem sok mondat ragadta meg a figyelmem eddig a képzés során, de a műhelyvezetőtől ez az egy igen: "itt mindenki ugyanazokkal az esélyekkel indul, az is, aki jogászként fut neki a cukrászatnak, és az is, aki bizonyos előképzettséggel. A valódi különbség a motivációban van, abból lesz jó cukrász, aki az akar lenni." Jó, hát közhelyes, de most komolyan, engem megnyugtatott. Bölcsész vagyok, ennyi...

Azért az a bizonyos előképzettség nem egy elhanyagolható tényező. Normál esetben az ember már középiskolából is olyat választ, ami szakmát ad, és ha akar, megy feljebb. Húszas évei elejére már meg van ágyazva a történetnek. És vannak olyanok, mint én, akik nem a Melrose Place-en, hanem a TV Paprika sütő-főző műsorain szocializálódtak, és hétvégenként buzgón nyomtatták ki a netről a már szépen illusztrált fogásokat. Nekem konkrétan az volt a hobbim 16 évesen, hogy minden héten más tortát sütöttem meg, kétszer nem voltam hajlandó ugyanazt elkészíteni, pedig ha visszatapsolnak, akkor illik kijönni a színpadra... Hobbisütőként százas nagyságrendben gyártottam a süteményeket, ezzel együtt tisztában voltam vele: ez a rutin nem sokat fog számítani üzemi körülmények között. De akkor beszéljünk arról, milyen cukrász tanoncnak lenni! 

Az első napom egy profi cukrászatban pont olyan volt, mint bárhol: hosszú, nagyon hosszú, és fárasztó. Én egy alig 9 hónapos felnőttképzésen veszek részt, ami úgy épül fel, hogy 3 hónap elmélet, 3 hónap gyakorlat, aztán megint 3 hónap elmélet, végül a vizsgák. Nem minősíteném most a képzést, mert nem látok rá az egész oktatási rendszerre, meg egyébként is, alig kezdtem el. (Arról majd egy külön bejegyzés fog szólni, hogy milyen tanfolyamok vannak és milyen lehetőségek - én például teljesen ingyen csinálom a szakmát, és az állam még ösztöndíjat is fizet). Az viszont tény, hogy a 3 hónap elmélet után úgy küldtek el minket gyakorlatra, hogy cukrász üzemet csak képről láttunk. Talán ennek is köszönhető, hogy mikor hétfőn reggel 7-kor megérkeztem a gyakorlóhelyemre, a bejáratot sem találtam meg... Nem, egyáltalán nem néztek hülyének. És el is késtem, mert ugye rossz buszra szálltam. Ezen mondjuk hamar túllendültünk, megkaptam az öltözőkulcsot és onnantól kezdve délután 5-ig termeltünk. Mert ez ilyen. Az első nagy problémát nekem a napi 8-10 óra intenzív állás jelentette. Komolyan, az üzemben még enni sem ülnek le. Jó karban vagyok, de erre nem lehet felkészülni. Az első nap után alig álltam az ólommá nehezedett lábaimon. Ma valaki megnyugtatott, hogy pár hét alatt hozzászokik a lábad, és akkor már meg sem érzed. 

 Azt el kell fogadni, hogy az otthonsütés idealizált képét némileg lerombolja a termelésből adódó hajtás. Itt már nem esnek hasra a cukrászok, ha szépen sikerült a piskóta, és a mázat is szépen húztad meg. Ők már valószínűleg tízezredszerre csinálják. És persze itt is azoktól lehet a legtöbbet tanulni, akik maguk is még csak tanulók, de már gyakorlottabbak, mint te. Van egy jó hírem a cukrász ambíciókat dédelgetőknek: kb 1 óra alatt úgy érzed, hogy mindig is ezt csináltad és mindig is itt dolgoztál. Nem lehet nem felvenni a ritmust, mert akkor ez az egész tévedés, és csak kínszenvedés lesz. Mindig a szintednek megfelelő feladatokat kapsz, de azzal el is vagy, mint kisgyerek a lábujjaival. Sorba szedem én milyen feladatokat kaptam az első 3 napban: 

- pultozás (a már elkészült süteményeket nyitás előtt felszeletelni, kidíszíteni, fóliázni és tálcára tenni)

- piskóta massza készítés (ismerkedés az univerzális robotgéppel, ami úgy néz ki, mint valami Star Trek díszlet még a múlt századból)

- színezett marcipán készítése (az ételfesték nagyon fog. nagyon)

- márványozás (Eszterházy szelet díszítése)

- marcipángolyó, kókuszgolyó készítés (itt inkább az arányok megismerése fontos és az újrahasznosítás)

- mázazás (ez nagyon jó, minden tiszta csoki lesz)

- egyéb díszítő utómunkák 

Van ebben az egész ipari munkában valami ambivalens. Kezdő vagy, körülötted mindenki pörög, és látszólag lélek nélkül is működik a dolog. Közben meg az téged is doppingol, amikor kezdesz valamit már a kisujjadból kirázni. Törékeny az egyensúly, ezt érzem. És persze miért ne élne itt is az örök érvényű szabály: az újonc takarít. Az edények mosogatására van külön ember, de azon a két napon, amikor nem jön, ezt okosba kell megoldani. Nekem persze hatalmas élmény volt tegnap egy egész napi termelés szennyesét elmosni, de ezen mindenki átesik. Arra pedig kiváló élmény, hogy megköveteld és tiszteld a rendet magad körül, mint ahogy a másik munkáját is. Folyt. köv :)