Nóri cukrász lesz

Times change

Bizony, az idők változnak  - most mindenki aki olvassa biztos azt gondolja, ‚na, két hete házas“ aztán megtalálta a bölcsek kövét :) Persze szuper izgalmas a feleséglét, de most az egyéb változásokra célzok, amik az utolsó releváns, cukrászattal kapcsolatos poszt óta történtek.

Azt tudni kell, hogy amikor július elején szóltak a suliban, hogy két hete van mindenkinek gyakorlati helyet találnia, és annak igazolásáról papírt hoznia, akkor kicsit betojtam. Azt hittem eleve, hogy csak szeptemberben kezdődik augusztus helyett, és bár voltak ötleteim, biztos helyem nem. A felnőttképzésben  neked kell gyakorlati helyet találnod, és ez jobb is így, mert akkor oda mész jó esetben, ahova szeretnél. Ha pedig valaki mégsem boldogul egyedül, akkor az intézmény kihelyezi oda, ahol kapcsolata van, de erre tényleg kevés példa van. 

Bár nem tartozik szorosan ide, fatalista vagyok, vagyis szeretem hagyni és megélni a dolgokat úgy, ahogy az élet rendezi. Aznap mikor szóltak, kellene gyakorlati helyeket keresgetni, pont a telefonomat nyomkodtam, és azon a bizonyos közösségi portálon az egyik általam kedvelt, de vidéki cukrász osztott meg egy felhívást egy másik cukrásztól, aki a Budapesten nyíló új üzletébe keresett embert. Rákerestem a helyre, és az illetőre is, és egyből az „ez az igazi“ érzés fogott el. Így hát, mivel mondom, fatalista vagyok, már akkor biztos voltam benne, nekem itt a helyem, ennek így kell lennie. 

Küldtem egy szép önéletrajzot, meg motivációs levelet, aztán vártam. Sokat. És semmi reakció. Akkor már kezdtem kicsit megkérdőjelezni az elméletem, az idő is fogyott, úgyhogy kénytelen voltam egyéb lehetőségeket is számba venni. Nem akartam nyakamba venni a várost, és házalni az utamba kerülő cukrászatokban, hogy „tessék mondani, fogadnak tanulót?“, mert akkor tuti, hogy pont nincs ott az illetékes, vagy pont nem aktuális, ellenben a levesbe megy sok idő és energia. Úgy gondolkodtam, amely helyeken szerettem megfordulni, vagy tudom,  hogy szakmailag sokat lehetne ott tanulni, elküldöm a szokásos levelet e-mailben CV-vel csatolva, aztán ha aktuális, máris előrébb vagyok, tudnak rólam valamennyit, és biztos, hogy a személyes találkozáskor a kompetens személlyel sikerül majd beszélnem. Így hamarosan találtam is egy helyet, akikkel megállapodtam az augusztusi gyakorlatban.

Amíg ezzel elszórakoztam, addig kiderült: az álomcukrászdának küldött levél meg sem érkezett, szerverhiba miatt – pedig nem dobta vissza a gép, ahogy ilyenkor szokta. Elküldtem hát gyorsan mégegyszer – erre pedig szinte rögtön jött is a kedvező válasz, és egy találkozó részletei. Az első pillanattól fogva bennem volt a már jól ismert elégedett, „itthon vagyok“ érzés, és nagy volt bennem a lelkesedés. Mivel sok egyéb elfoglaltság miatt csak augusztus közepén kezdhettem náluk, addig úgy gondoltam, kipróbálom a másik helyet, akikkel korábban megállapodtam. Eleinte két helyen akartam egyszerre teljesíteni. Igen, ezt minden racionálisan gondolkodó felnőtt ember már a legelején belátta volna, hogy lehetetlen. Én viszont elszánt voltam. Az üzemi cukrászatban eltöltött első néhány napomról más olvashattatok – ez még azon a bizonyos „másik“ helyen történt. Mivel ez az egész dolog merőben újdonság volt nekem, abszolút a belső megérzéseimre hagyatkoztam a továbbiakkal kapcsolatban, amik azt súgták: nem az a te helyed. Így hát szinte azonnal elhatároztam, egy helyre fogom csoportosítani az összes energiámat, és nem osztom meg magam. A nyitott kérdéseket lezártam, és mindenkivel megbeszéltem, amit meg kellett. Eljött tehát az álomcukrászdában töltött első nap augusztus 12-én. 

Nem fogok itt csöpögni, de tényleg úgy érzem, jól döntöttem, és mind szakmailag, mind emberileg maximálisan jó döntés volt az eredeti elképzelésem mellett kiállni. Sok áldozattal jár ugyan, mert az üzem nem Pesten van, és jó sokat kell utaznom, meg tekernem, míg kiérek, és jó korán is kell emiatt kelnem, de abszolút megéri. Emlékeztek még a korábbi posztban felsorolt dolgokra, amit mint tanuló az első pár napban végezhettem? Na, hát itt kicsit más volt a helyzet :) A legelső pillanattól kezdve mélyvíz volt, teljesértékű munkatárs voltam, fontos feladatokkal. Mindeközben nagy figyelem fordult a tanításomra, trükkök megmutatására, jó hangulatban, empatikusan. Ezek apróságok, és valószínűleg a legtöbb helyen luxus is, pedig ezen áll, vagy bukik szerintem minden. Itt van néhány lista az első pár órában (!) végzett feladataimról: 

• angolkrém készítése
• cupcake-ek sütése
• macaronok töltése
• citromtorta készítése
• brownie készítése
• csokis-mentás keksz sütése
•  ipari mennyiségű isteni pogácsa készítése

És ezek szinte mind megrendelésre készültek, esküvőre, egyéb rendezvényre, szóval a bizalom már-már órási, hiszen nem lett volna jó, ha elrontom. De nem rontottam!

Az továbbra is igaz, és nehéz, hogy sokat, illetve egész nap állni kell, és a munka is tempós. Ellenben mindig tudom, mi a dolgom, ha nem önállóan dolgozom, akkor hasznosan be tudok segíteni 1-1 részfeladattba, és nap mint nap gyarapodik a rutinom és a tudásom. Ez még csak két hét mérlege, szerencsére sokkal sokkal több van még hátra. És remélhetőleg születnek majd ennél távolabbi jövőre vonatkozó tervek :)

Addig is itt van néhány kép, amit a Meglepetés magazinba készítettem, néhány pohárkrémről - itt csak a fotó saját, a nyalánkság egyelőre nem általam készült:) Folyt. Köv!