Nóri cukrász lesz

Diótörők

Vagyis inkább csak a Kori, mert az egész sütihez ő törögette  a diókat. A kis csonthéjasok szép számban gyűltek össze a konyhámban, mint több őszi szüret ajándékai. Ennek ellenére eddig méltatlanul kis szerepet kaptak - csak uzsira törtünk belőle alma meg sajt melllé. Mondjuk az sem rossz :)

Szóval most kivételesen a kabátot kerestem a gombhoz. Ha most úgy igazán visszaemlékszem, a karácsonyi bejgliken kívül nem nagyon készítettem semmilyen diós süteményt. Pedig én és a közvetlen környezetem is azon szerencsések közé tartozik, akik nem érzékenyek erre a gyümölcsre, főleg nem feldolgozott formában. Mivel közeledik a cukrász vizsgám (Úristen, már csak bő 1 hónap!!!), először a kötelező olvasmányaimat lapoztam fel valamilyen diós édesség után kutatva, de nem találtam semmi érdekfeszítőt. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy mindenképpen valamilyen omlós tésztás pitét akartam sütni, nem pedig tepsis süteményt, amibe a darált dió cukros felvert tojásfehérjében van elkeverve és két linzer, vagy kelttészta lap közé töltve. Akkor aztán találtam amerikai pite típusú receptetek a neten, azok viszont pekándióval készültek, és rengeteg olyan hozzávalót tartalmaztak, amit október 23-án az éjjelnappaliból tuti nem tudok beszerezni. Meg igazából  nem is akarok. Kukoricaszirup? Mibe használnám legközelebb? Amit végül elsőszülött lányommal elkészítettünk, azt a receptet is az alkalom szülte az eredeti bloggereknél, hogy éppen mi volt otthon. Ez már jóval szimpatikusabb volt, és csak egy negyedkilós mascarpone-ért kellett elugranom a sarki boltba.

A süti alapja sima linzer, vagy linzerszerű. Valahogy ez is olyan, mint a sült csirke, meg a jó kalács recept, hogy egyet kellene jól kipróbálni, tesztelgetni és onnantól csak azt használni. Eleve ehhez én egy vajas-omlós tésztát képzelek el. Ugyan tisztában vagyok ezzel, mégis sokszor használom azt az anyaghányadot és azt a leírást, amit épp az aktuális recept ír. Ez hiba. Emlékeztek még az első bejegyzésre? A rácsos-almás pitére? Na, annak a tésztája isteni, azt kell majd ehhez is megsütni. A képek nem adják vissza (mivel nagyon kis csinoska) de sajnos ez az omlós nem omlott, eléggé megkeményedett sütés után, és nekem nem volt kellően ízes sem. Azért leírom ennek a receptjét is, csak az összehasonlítás miatt. Ráadásul az eredeti receptben teljeskiörlésű liszttel és nyírfacukorral dolgoznak, én meg nem. Nem vetem meg az egészséges sütiket, de mindenáron nem használok ilyen hozzávalókat, mert szerintem nem lesz olyan az íze. Ugyanannyi munka van vele, és még többe is kerül, aztán mégsem olyan jó ízzel falatozzák. Én a mértékletességben hiszek, ezért nem zavar, ha valamiben fehér liszt, meg sima cukor van. Aki valamilyen érzékenységben szenved, az természetesen más tészta (csak hogy stílusos legyek), de szerencsére ezzel nekem nem kell foglalkoznom. 

Hozzávalók a tésztához: 

- 22 dkg liszt
- 10 dkg vaj 

- 1 dl víz
- 8 dkg cukor 

A hozzávalókból viszonylag kemény tésztát gyúrunk - előbb a vajat elmorzsoljuk a liszttel, aztán a cukrot hozzáadjuk, végül a vizet fokozatosa adagoljuk, nehogy ellágyuljon tulságosan. Szerintem ehhez nyugodtan lehetne még egy vaníliás cukrot adni, meg citromhéjat, meg esetleg egy tojássárgáját, vagy nézzétek vissza ennek az almásnak a tésztáját: http://noricukraszlesz.blogspot.hu/2013/08/az-ezerarcu-alma-elsonek-ket-orok.html.

Én a már sokat magasztalt kerámia formában sütöttem ezt a tésztát is, amiben szerencsére sosem ég le semminek az alja. Mondjuk milyen rosszul jártunk volna, ha ez a kissé száraz, kemény tészta még meg is ég, nem? Kicsit játszottunk a díszítéssel, vagyis a tésztának a széleit becsipkedtük, illetve fodroztuk.

 

Ha kész, kicsit pihenjen a hűtőben, aztán 180 fokon süljön 15-20 percet. Sütés előtt tegyünk sütőpapírra nehezéket, rizst, vagy babot, hajdinát, hogy ne púposodjon fel a tészta.

Hozzávalók a töltelékhez: 
- 2 db narancs
- 10 dkg méz
- 10 dkg dió
- 25 dkg mascarpone
- 1 mokkáskanál őrölt fahéj
- 2 evőkanál étkezési keményítő

A töltelék amúgy tejesen karácsonyi érzést kelt. Mármint az íze. Ebben a sütiben az is jó, hogy hamar kész, a töltelék már nem sül együtt a tésztával, csak beletöltjük, aztán irány a hűtő, hogy összeérjenek.

A mézet először kis lábasba teszem, aztán a tűzre. Kicsit melegítem, aztán rádobom a diót. Már meséltem a datolya incidensről, szóval azóta nincs darálom. Van viszont egy kiváló aprító késem, meg egy lelkes alkalmi sütőtársam, aki szépen felaprította a diót. Aztán jön a faháj, a narancshéj (egy kicsit tegyünk félre a díszítésre) meg a mascarpone. Ha összeforrt,utána besűrítjük a narancslében elkevert keményítővel. Kicsit hűljön, utána mehet a tésztára, és kész is :)

Mindenképp örülök, hogy elkészítettük ezt a sütit, amolyan családi program lett belőle, és végre nemcsak egyedül matattam a konyhában. A süti tesztelésére aztán apa is megérkezett, úgyhogy legközelebb más tésztával és kicsit fűszeresebb töltelékkel fog debütálni a pitécske. Mert dió az még rengeteg van :)