Nóri cukrász lesz

Funky Funny

Van mögöttem pár mozgalmas hét, ez abból is látszik, hogy bár rengeteget sütöttem, ebből semmit nem tudtam befotózni és megírni sem a kis online szakácskönyvembe. Ennek a fánksütésnek is éppen ma két hete, szóval uff. És bár semmi extra nincs egy klasszikus szalagos fánk elkészítésében, attól különleges, hogy a Korival együtt csináltuk. Ez már a második alkalom, hogy együtt sütöttünk, és szeretném ezt a jó szokást megtartani, és állandó rovatnak megtenni.

Hozzátenném, hogy száz éve nem csináltam fánkot, szóval nem volt és szerintem most sincs tuti receptem. Amikor annak idején készítettem, akkor nem kör, hanem párna alakú sütöttem szilvalekvárral töltve. Az isteni volt, elő is kerestem a receptet, de amikor elolvastam döbbenten láttam, hogy 6 tojássárgája kell a tésztába. Ezt nagyon sokalltam (szerintem az őrületesen kiszáríthatja a tésztát), és talán nem is volt annyi tojásom otthon, ezért más receptet kerestem. Alapvetően a tényleg a tojások számában térnek el a különböző receptúrák, illetve a hozzáadott cukor mennyiségében. Én nem szeretem túl édesre készíteni a tésztát, mert vagy bevonom mázzal, vagy lekvárra töltöm. A másik a méret kérdés. Most én mini fánkocskákat akartam csinálni, mert azt ilyen egy falatra be lehet kapni dolgokat jobban kedvelem. Tök cukik lettek, meg minden, de azért hozzá tenném, hogy minél kisebb a tészta felülete, annál jobban megszívja magát olajjal, illetve nem tud kialakulni rajta a kis szalagos réteg. Előbbi orvosolható alapos leitatással sütés után, utóbbi pedig semmit nem von le az íz értékből, maximum a tradíciókból. Összességében jó móka volt és egy hosszantartó, éjszakai zabálás :)

A hosszas bevezető után akkor pár szó az elkészítésről. A tejet egy evőkanál cukorral megmelegítjük, aztán pár perc alatt, meleg helyen felfuttatjuk benne az élesztőt. Közben a lisztet tálba szitáljuk, a maradék cukrot, a vaníliás cukrot, a szobahőmérsékletű vajat és a tojássárgáját is hozzáadjuk, végül az élesztős tejet is. Én mindig fokozatosan adagolom a tésztához a folyadékot, mert így látom, mennyit vesz fel, ha pedig már jónak érzem, nem adok hozzá többet. Ezután egy jó negyedórát dagasztom. Rugalmas, nem ragadós tészta lesz belőle ha szépen kidolgozzuk. Letakarjuk, és egy órán át meleg helyen a duplájára kelesztjük.

Ha megkelt, akkor lisztezett deszkán kb. másfél centisre nyújtjuk, és egy pogácsa-, vagy akármilyen szaggatóval kiszaggatjuk. Itt, ahogy fentebb említettem, a méretet szabadon választható, mi most kisebbeket csináltunk, de ha klasszikus szalagos fánk lett volna, akkor másfélszer ekkorát szúrtunk volna ki. A felébe mi újjal a közepébe kis mélyedést nyomtunk, hogy majd ide kanalazzuk a lekvárt. Kicsit még kelhetnek ezután is, közben kb fél liter napraforgó olajat egy vastag falú lábasban (vagy fritőzben) felteszünk a tűzre. Hogy meggyőződjünk róla, elég forró az olaj, egy kis tésztadarabot dobjunk bele. Ha azonnal feljön a felszínre és körülötte serceg az olaj, akkor jó. Nem nagyon tudok hőfokot mondani, de ne legyen túl forró sem, mert akkor megégnek a fánkok. Mivel ezek kicsi tészták voltak, kb 1-1 perc elég volt mindkét oldalának. Ha kicsit hűlt, az egyik adagba ment a lekvár, a másikra pedig csoki ganache, amihez a csokit összemelegítjük a tejszínnel, amíg szép krémes és homogén nem lesz. Ja igen, és még jönnek a kis cukorgyöngyök. Csak, hogy legyen egy kis flanc is :)