Az alkalmi kis fekete
Vagyis ez esetben inkább barna. Legalábbis ami a süteményt illeti. Először készítettem születésnapra (ráadásul dupla születésnapra) meglepetés tortát. Nem szeretek ilyesmire vállalkozni, mert bár sokan biztosnak gondolják a sikert (mert ugye a szándék a fontos), én mindig azon aggódom, hogy eltalálom-e az érintett ízlését. Magamból indulok ki, aki mindent szeret, de kevés dologért tud igazán lelkesedni, ha édességről van szó. Túl van ez gondolva és aggódva, érzem én, csak hát nem tudok kibújni a bőrömből, na :)
Valamiért úgy gondolom, hogy a csokoládé egy olyan univerzális dolog a világon, amit mindenki szeret. Szerintem nem találkoztam még olyan egyénnel, aki ne vágta volna rá habozás nélkül az igent, amikor kézről kézre elindult egy tábla csoki, és elhangzott a bűvös kérdés: "kérsz egy kockát?". És valószínűleg csak a jó neveltetésünk akadályozott meg minket ilyen helyzetben, hogy ne az egész táblára vessük rá magunkat. Ez a sok éves elfojtás ihletett meg, amikor egy olyan cukor- és kalóriabombát készítettem, ami normál esetben teljesen indokolatlan - születésnapon viszont megengedett.
Egyszer egy évben én is szeretek kicsit a hagyományos desszertekhez visszanyúlni, piskóta lapot betölteni csokoládés vajkrémmel. Tulajdonképpen mióta sütök (és azt hiszem ez tavaly volt pont tíz éve), mindig az újhullámot kerestem a torták terén, és csak a cukrász képzés során fedeztem fel a hazai édesipari tradíciókat. Az más kérdés, hogy egyáltalán nem nyűgözött le amit láttam, és amit tanítottak, viszont egy dolgot megtanultam: nem az a kérdés mit készítesz, hanem hogy milyen alapanyagból. Nem margarin, hanem vaj, nem hulala, hanem tejszín, nem kakaómassza, hanem magas kakaótartalmú étcsokoládé (persze abban az optimális esetben, amikor valaki nem érzékeny ezekre az összetevőkre).
Bonyolultnak tűnik, de összességében nem kell 1-1,5 óránál többet ennek a csokoládétortának az elkészítésére fordítani. A piskóta laphoz egy tálba szitáljuk a száraz összetevőket (kétféle liszt, sütőpor, kakópor) a sárgákat felverjük 4 evőkanál forróvízzel, utána pedig fehéredésig keverjük a cukor felével. A fehérjéket pedig szintén keményre verjük a cukor másik felével. Egy 28 cm-es kerek tortaformába, amit előtte sütőpapírral kibéleltünk, szépen egyenletesen eloszlatjuk, és egy közepesen forró sütőben tűpróbáig sütjük. Utána rácson hűtjük ki, lehúzzuk róla a sütőpapírt, és két egyenlő részre vágjuk. Ha nagyon felpúposodott a felső tésztalap teteje, akkor azt is vágjuk le róla, mert akkor szép, ha egyenletes a felülete.
A krémhez a vajat kihabosítjuk a kakaós porcukorral, belecsurgatunk egy tábla felolvasztott étcsokoládét, kb 2 evőkanál rumaromát, és egy fél deci tejszínt. Ha túl lágy a massza, akkor tegyük be egy kicsit a hűtőbe, hogy a vaj visszakeményedjen, mert 14 darab kis golyót kell majd formáznunk belőle. Ha kivettük a golyócskáknak valót, őket forgassuk bele csokidarába. A maradék krémet pedig egyenletesen kenjük el az alsó tésztalapunkon, és borítsuk be a másikkal. Forró baracklekvárral kenjük meg a tortánk tetejét (én házit használtam, amiben szépen látszódnak a barack darabkák, de simán jó barackíz is, mert ennek csak az a lényege, hogy a csoki a tetején könnyebben terüljön majd szét). Vízgőz fölött olvasszuk fel egy kis darabka vajjal a másik tábla étcsokoládénkat, és csurgassuk rá a lekváros alapra. Egy kenőkéssel vagy habkártyával szép simára kenjük el.
Most már csak a díszítés van hátra! Van ez a vicces szó (nem nagyon szoktam szakzsargont használni, de ezt imádom), szóval van ez a szó, hogy 'panírozás'. Ezt arra értjük, amikor a süteményt valamibe belehempergetjük, csoki, mandula, dió, édes morzsa, stb. Itt most a már korábban használt csokidarával panírozzuk a torta szélét, és a tetején egy kb. centi széles sávot is körbe. Jöhetnek a csokigolyók, szépen sorakozzanak, és szinte kész is az egész.
Érdemes egy éjszakát a hűtőben állni hagyni, hogy a piskóta megszívja magát a krémmel, de mindenképp 1-2 órával hamarabb vegyük ki és hagyjuk szobahőmérsékleten, különben nagyon kemény lesz és nem lehet vágni. Nekem persze nagyon hiányzott a csokirengetegben a tejszín, ezért 2 dl-t felvertem, habzsákba töltöttem és már ott is voltak a habrózsák. Azt hiszem méltán érdemli ez a tömör gyönyör a klasszikus kis barna kifejezést, ellenpontnak én meg felvettem a magam "little black dress"-ét a partira :)
Klasszikus csokoládétorta:
Piskóta:
- 4 tojás
- 4 evőkanál forró víz
- 10 dkg búzaliszt
- 10 dkg kukoricaliszt
- 2,5 dkg kakópor
- 17,5 dkg kristálycukor
- 2 teáskanál sütőpor
- 12,5 dkg vaj
- 5 dkg kakaópor
- 10 dkg étcsokoládé (min. 50%-os kakaótartalommal)
- 15 dkg porcukor
- 2 evőkanál rumaroma
- fél dl tejszín
- 1 csomag csokidara
- 2 dl tejszín
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése