Időhúzás
Veszélyesek ezek a hosszú hétvégék - legalábbis rám nézve - mert versenyeznek egymással a 'muszáj' és a 'szeretném' teendők. Persze kit akarok átverni, ez nem verseny, mindig a 'szeretném' nyer. Ebben a 3 napban elég sokat voltam a konyhában, készítettem újdonságot, és amikor már leülhettem volna tanulni, akkor csináltam jól bevált klasszikust. Az az igazság, hogy be kéne fejeznem a szakdolgozatom, amit immáron kb 3 éve írok, ez alapján pedig minimum egy Háború és béke kellett volna, hogy kisüljön belőle. Sajnos ennél jóval vékonyabb, a tartalom talán izgalmasabb, viszont hiányzik még a megfelelő csattanó a végéről. Ha most éppen nem ezt a bejegyzést írnám, akkor foglalkozhatnék is annak kitalálásával... mindig ez a dilemmázás :)
Mindenesetre ha más hasznosat nem is csinálok már ma, mint ezeket a csokis tekercseket, akkor sem keltem fel hiába. Puha tészta, belül krémes, kívül ropogós csokival. Megmondom őszintén, amikor benéztem a szekrénybe és a lisztet keresgéltem, rájöttem, hogy elfogyott. Ilyen elég ritkán fordul velem elő, de akkor úgy látszik, tényleg elég termékeny voltam az utóbbi időben. Összesen 20 dkg maradt az üvegben, úgyhogy csak féladag tésztát tudtam begyúrni. Talán nem is baj :)
Sok várakozós idő van a kelt tészta készítésekor, úgyhogy a holt időkben lehet virágot locsolni, meg kiteregetni. A tejet kicsit megmelegítem, elkeverem benne a cukrot és az élesztőt. Meleg helyen (én rácsukom a mikró ajtót) felfuttatom. Közben egy tálba szitálom a lisztet, felütöm a tojást, beleszórom a vaníliás cukrot meg a csipet sót. A végén beleöntöm az élesztős tejet és egy jó negyed órát dagasztom, amíg teljesen sima, rugalmas tésztát nem kapok. Ha majd egyszer össze tudjuk hangolni a férjemmel, megkérem, hogy ő fotózzon, és akkor majd a gyúrási mozdulatokat is illusztrálni tudom. Takarjuk le egy tiszta konyharuhával, és 1 órát kelesszük.
A töltelékhez a puha vajat a cukorral, kakaóval, fahéjjal robotgéppel kihabosítom, és félre teszem. Mikor már szépen megkelt a tészta téglalap alakúra nyújtom, és rákenem a kakaós krémet, úgy, hogy egy centire a széleit kihagyom. A rövidebb oldalakat behajtom, aztán hosszabb felől feltekerem.
A tekercsekből egy éles késsel kis csigákat vágok ki, amit tepsibe vagy kerámia tálba sorakoztatok. A csigákat is 1 órát kelesztem. Mikor megnőttek (ne rakjuk őket túl közel, mert a sütés alatt még nagyobbak lesznek), akkor kis tejjel felvert tojással kenem le.
Mehet a sütőbe 15-20 percre. Ha kicsik a csigák elég nekik negyed óra, ha nagyobbak 25 perc. Figyeljünk rá, ne száradjon ki, ne égjen rá a tojás. Ha kell, fedjük le. Ha kisült, még melegen tegyük rácsra és 2 dl forró (!) tejjel öntsük le őket. Ez azért kell, hogy ne száradjon ki később se a tészta, viszont mindenképp rácsra tegyük, hogy szépen le tudjon alul csorogni a felesleges tej. Talán jobban nézne ki a fotón, ha leporcukroznám a csigákat, de elég hizlaló ez már így is :)
Csokis tekercsek:
A tésztához:
40 dkg liszt
2,5 dkg élesztő (por vagy friss)
1 tojássárgája
4 dkg vaj
2 dl tej
1 ek cukor
csipet só
A töltelékhez:
10 dkg puha vaj
5 ek porcukor
2 csomag vaníliás cukor
3 púpos evőkanál kakaópor (cukrozatlan)
1 tk fahéj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése